21.Fejezet

 Szomszédok

- Ez csodálatos! - jelentettem ki tátott szájjal.

- Remélem jót válaszottam. - mondta anya mosolyogva.

- Igen anya! A legjobbat! - ámuldozott Jess.

- Télleg anya, - kezdtem, és felé fordultam. - Mi lesz a bútorokkal?

- Azokat egy család úgy az egybe megvette, a házzal együtt. De nem kell majd vennünk mert már be is van rámolva az új házba.

- Tudod Em mi a legjobb? - kérdezte Justin , és átölelet.

- Na mi? - néztem rá kíváncsian.

- Az, hogy a szomszédom vagy. - mondta fülig érő mosollyal, és egy gyors csókot adott.

- Ennél jobb még soha se volt. - mondtam mosolyogva, és jobbal átöletem. - Megnézed velünk belülről a házat?

- Igen!

Besiettünk mindannyian. Anya, Jess, Justin és még én is tátott szájjal néztük a házat.

- Válasszatok szobát! - mondta anya.

Jess-el gyorsan rohantunk az emeletre.

Úgy egyeztünk meg, hogy övé a fürdő melletti szoba, enyém meg az az melletti szoba.

Felvittem a bőröndömet. Benyitottam. Emma is jött velem, és gyorsan berohant a szobába.

Körbenéztem. Annyira szép volt minden. Narancssárga falak, csodaszép francia ágy. Ennél jobb nem is lehetne.

Valaki kopogott.

- Gyere be! - mondtam. Justin volt az.

- Szép a szobád . - állapította meg, és leült az ágyamra.

- Köszii. - teljesen szét vetett az öröm. Nem csak azért mert új házba költöztünk, hanem azért is mert Justin a szomszédom.

- Figyelj.. - kezdte, én meg kíváncsan ránéztem. - ..Nem jönnél át hozzánk? És akkor bemutatnálak anyámnak. Biztos azt mondaná, hogy milyen szép barátnőm van – mondta mosolyogva.

- Azért ne túlozz. - szóltam rá nevetve. - Amúgy meg szívesen megismerkednék anyukáddal.

- Rendben akkor gyere. - mondta, és megfogta a kezemet. Lementünk anyuhoz.

- Anya! Mi elmentünk, jó? - kérdeztem .

- Persze! De ne gyere túl későn!

- Rendben szia! - köszöntem el.

Kimentunk, és alig volt pár lépés. Justin kinyitotta az ajtót. Bemetünk.

- Készen állsz? - kérdezte.

- Igen, csak kicsit ideges vagyok. - mondtam, mély levegőt vettem, és kifújtam.

Akkor enyhítsünk rajta egy kicsit. - mondta mosolyogva, és megcsókolt. Lágyan, édesen, nyugodtan. Elhúzodtunk. - Jobb valamenyire?

- Kicsit. - mondtam mosolyogva. Megfogta a kezemet, és húzni kezdett a konyha felé.

- Szia anya. - köszönt Justin. Én csak leesett állal álltam Justin mellett.

- Szia! - mondta, de mégnem fordult meg.

- Anya beakarom mutatni... - nem tudta tovább fojtatni, mert Pattie megfordult, és közbe vágott.

- Emily! - mondta mosolyogva, idejött, és megölelt.

- Szia Pattie! Rég láttalak! - mondtam, és én is megöleltem. Mikor elengedtük egymást, Mind ketten Justinra néztünk. Elég érdekes fejet vágott.

Elkezdtünk Pattie-vel nevetni.

- Ti..ti.. - kezdte zavartan. - Ismeritek egymást? - kérdezte, és ránk mutatott.

- Igen! - mondta Pattie. - Még régebbről. Mármint amikor itt nyaralt a mamájánál akkor jött át hozzánk. - fejezte be mosolyogva.

- Akkor az ismerkedésen túl vagyunk. - mondta Justin nevetve.

- Az bitos. - mondtam, és nevettem vele.

- Télleg Emily. Sikerült odaadni a sütit? - kérdezte Pattie.

- Igen sikerült. Már rég. - mondtam mosolyogva. Justin semmit nem értett.

- Akkor anya mi felmentünk! - Pattie válaszképpen csak bólintott.

Elindultunk a szobájába.

- Miről maradtam le amíg össze voltunk veszve? - kérdezte érdeklődve.

20.Fejezet

Költözés

Boccsii egy kicsit hosszúú lett:)

Em szemszöge:*

Kimentem a fürdőből egyenesen be a szobámba. Lefeküdtem az ágyra, és tv-ztem.

Már szinte fél álomba voltam.

Hallotam, hogy nyitódik az ajtó, de nem néztem oda. Éreztem, hogy valaki lehuppan mellém az ágyra, és egy puszit ad az arcomra.

- Fennt vagy? - kérdezte suttogva Justin.

- Igen. - mondtam, kómás hangon, de még nem nyitottam ki a szememet.

- Bocsi, hogy felébresztettelek!

- Nem baj. - mondtam, mosolyogva. - Úgyse aludtam még.

- Holnap mikor költöztök? - kérdezte.

- Délután. De téged is viszünk. - mondtam, és kinyitottam a szememet.

- Szóval akkor ez azt jelenti, hogy közel költöztök hozzánk? - kérdezte izgatottan.

- Valahogy úgy.

Rámosolyogtam, és betakaróztam. Már nagyon álmos voltam.

- Aludjunk. - mondtam suttogva.

- Oké. - suttogta vissza. - Aludj jól! Álomdj velem! - mondta, és halkan elnevette magát.

- Te is! Te meg csak is szépeket velem. Jó éjt!

- Neked is. - suttogta, és átkarolt.

Nem kellett nekem sok, el is aludtam egyből.

Reggel hihetetlen korán keltem. Justin még békésen aludt.

Ránéztem az órámra. Fél 7.

Kibújtam Jus öleléséből, és mentem a fürdőbe lefürdeni. Nagyon gyors voltam. Magamra csavartam egy törölközőt. Visszamentem halkan a szobámba.

Ránéztem Justinra. Ő még vígan aludt. Elkezdett valamit magyarázni. Valami olyasmit, hogy :

„ Em ne menj sehova! Maradj itt kérlek!”.

Ezt hajtogatta folyton. Aztán egyszer csak abba hagyta, és elmosolyosott.

Már Én is megnyugodtam.

Mit álomdhatott? - tettem fel a kérdést magamnak.

 Kivettem a fiókból egy francia bugyit, és egy melltartót. Felkaptam a kezembe a ruhát amit még tegnap este kikészítettem. Halk léptekkel kimentem a szobából, és felöltöztem.

 Lementem reggelizni. Ettem egy kis müzlit, és elmostam az üres tálat.

Bekapcsoltam a tv-t nagyon halkan. Zene csatorára kapcsoltam. Justin-tól ment a Somebody To Love.

Természetesen hagytam, és végig néztem ha tudtam volna. A közepe felé belealudtam. Nem bírtam tovább nyitva tartani a szememet.

Tányér csörgésre ébredtem.

Kinyitottam a szememet. Körbenéztem. Sehol senki.

Biztos a konyhába csörögtek.

Aztán észre vettem valamit. Be voltam takarva. De rendesek.

Feltápázkodtam, és összehajtottam a vékony takarót.

Felmentem a fürdőbe, és megfésülködtem még egyszer. Most volt időm, úgy hogy kivasaltam a hajamat.

Már épp a felénél tartottam, amikor valaki kopogott.

- Gyere be! - mondtam, és nyitódott az ajtó. Nem néztem oda, mert el voltam foglalva a hajammal. - Ha a tükör kel akkor várnod kell, de ha nagyon sürgős, akkor állj mellém. - felvilágosítottam az illetőt.

- Nem kell a tükör. - hallottam, hogy Justin az. - Csak gondoltam itt talállak, mivel lennt már nem voltál. - mondta, és hátulról átölelt.

- Hát igen, itt találsz. - mondtam, és hátrafordultam.

Justin nem tudta, hogy mit akarok. Fogtam egy tincset, és kivasaltam neki.

Igaz, hogy egyenes a haja, de nem baj.

Elnevette magát.

Végül kivasaltam az egész haját.

Mikor hozzá értem olyan volt mint a selyem. Rámosolyogtam, és visszafordultam a tükörhöz.

Szép lassan a maradék hullámos tincseket is kivasaltam.

Elraktam a hajvasalót.

Justin ott ült a széken, és várt, hogy mikor leszek végre kész.

Leültem a kád szélére, szembe vele.

- Mit álmodtál? - szögeztem neki a kérdést.

- Nem épp túl jót az elején. - mondta, és lehajtotta a fejét. - Tudni szeretnéd? - kérdezte, és felnézett.

- Igen szereteném. - mondtam komolyan.

- Rendben. - mondta, és neki kezdett. - Szóval azt álmodtam, hogy együtt vagyunk egy tergerparton. Tök jól elhülyéskedünk meg minden, és egyszer csak valaki megfogja a kezedet, és elhúz. Te nem ellenkeztél neki, vígan elsétáltál vele.  És elmentél. Én csak álltam ott, mint egy villanyoszlop. Aztán hirtelen megint ott ott álltál mellettem, és az én kezemet fogtad. Aztán megcsókoltál. Annyira jó érzés volt.. - mondta, egy nagy sóhaj kíséretében. Elmosolyodott. - És itt vége is lett.

- És kiabáltál olyan, hogy Em ne menj sehova! Maradj itt kérlek?

-Hangosan mondtam? - kérdezte meglepődve.

-Ahha! - mondtam nevetve, látva, hogy milyen fejet vág.

Felálltam, megfogtam Justin kezét, és mentünk le ebédelni.

Szép csöndben ettük meg mind a két fogást. Segítettem elmosogatni.

Felmentem a szobámba, és leügyeskedtük a bőröndeimet.

Az utánfutóra rápakoltuk az összes cuccot.

Mindenki elvégezte még az ügyes-bajos dolgát, és beszálltunk a kocsiba. Emma az én ölembe ült, Justin meg nekem dőlve pihengetett.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy bealudt. Nagyon édes volt! Álmába átölet a bal keéve, és  magához szorított.

3 óra hosszú utazás után anya megszólalt :

-Mingyárt ott vagyunk! - mondta hangosan.

Justin nem is kelt fel, csak jobban szorított magához. Azt hittem kiszorítja belőlem a szuszt.

Szép lassan levettem a bal kezét a derekamról, és megfogtam. Még mindig nem kellt fel.

Anya kezdett lassítani, és leparkolt. Sikerült felkeltenem szép lassan Justint, és a kezemet a szeme elé raktam, hogy ne tudja hol vagyunk.

Kiszálltunk a kocsiból. Még mindig Justin szeme előtt tartottam a kezemet. Végül elvettem. Justin nagyon nagyon megörült, amikor körbe pillantott...

19.Fejezet

 Ciki helyzet

- Menjél fürdeni! - parancsoltam.

- És mit vegyek föl? - kérdezte, és álszetül vigyorgott.

- Vedd majd vissza a ruháidat. - Gondolkodtam egy kicsit. - De várj csak. Van egy hatalmas pólóm. Soha az életbe nem vettem föl. Ha akarod odaadom. Hófehér mielött kérdeznéd. - mondtam, és elmosolyodtam.

- Oké, az megfelel. - mondta szintén mosolyogva.

Előhalásztam a bőröndömből.

Justin valamit nagyon nézett.

Felnéztem, és hirtelen elkapta a tekintetét.

Akkor vettem észre, hogy toppomnak kicsit nagyobb a kivágása, és lejjebb csúszott.

Felegyenesedtem, és kicsit feljebb húztam.

Justin vissza nézett rám. Már fülig pirult.

- Cuki vagy ha elpirulsz. - jegyeztem meg mosolyogva.

Ettől még vörösebb lett.

Elnevettem magam, és odaadtam a pólót.

Elment zuhanyozni.

Én addig ott feküdtem az ágyon. Már majdnem elaludtam.

Egyszer csak hallottam egy sikítást.

-Áááááááá. - kiabált Jess.

Gyorsan kirohantam, hogy mi a fene van. Láttam, hog Jess áll a fürdőszoba ajtaja előtt.

Justin a vizes haját rázta össze-vissza, hogy száradjon.

-Jess mi a baj? - kérdeztem.

-Csak kicsit lesokkoltam, hogy Justin egy szál törölközőben áll a tükör előtt. - mondta, és nagyot nyelt.

Gyorsan becsuktam előtte az ajtót.

-Minek nyitottál be? - kérdeztem nevetve.

-Csa-csak a fésűmért akartam bemenni. - dadogta.

-Elkérjem? - kérdeztem.

-Jó lenne. Köszi! - hálálkodott, és megölelt.

-Szívesen.

Bekopogtam.

-Em? -kérdezte.

-Aha. - válaszoltam.

-Jöhetsz! - hallottam bentről.

Bementem hozzá.

Elmentem a szekrényig, és kivettem a fésűt.

Justin hátulról átölelt.

Elnevettem magam.

-Nem akarsz elengedni? - kérdeztem . - Mennem kéne.

-Nincs sok kedvem elengedni. - modta ördögien.

-De engedj el! Most rögtön! - akaratoskodtam nevetve.

Hirtelen mefordultam, hogy Justinnal szembe legyek.

Már csak annyit láttam, hogy kitűrődik a törölközőjének a vége.

Gyorsan a szemem elé raktam a kezemet. Nem láttam szerencsére semmit.

-Justin vedd fel a törölközőt! - parancsoltam.

Justin szemszöge:*

-És mi van ha nem veszem vissza? - kérdeztem aljas módon, de már rég rajtam volt.

-Akkor.. akkor... - hebegett-habogott össze-vissza. - Mérges leszek.

-Méges, mi?

-Igen! - vágta rá egyből. - Nagyon dühös leszek rád, amiért itt állsz előttem... - nagyot nyelt. - ..itt állsz előttem ruha nélkül. - mondta, és kicsit elpirult.

-Oké, oké nem bánom fölveszem.- kicsit megigazítottam, hogy már tényleg ne essen le. - Elveheted a kezedet.

-Biztos? - kérdezte.

-Biztos. - mondtam mosolygova.

Elvette a kezét a szeme elől.

-Öhm... Bocsi. - mondta, és lesütöte a szemét.

-Semmi baj. - mondtam, és magamhoz öleltem. - Legközelebb ilyet ne csinálj. Vagy ha mégis akkor rakd a kezedet a szemed elé, úgy mint most. - mondtam, és mind a ketten nevettünk.

-Legközelebb jobban odafigyelek. - mondta, és egy puszit adott az arcomra. - Én megyek. Szerintem zárd be az ajtót amíg öltözöl. Jobban teszed. Na szia! - azzal ki is viharzott a fürdőből.

Hallgattam rá.

Bezártam. Milyen ciki lenne, ha benyitna a nővére, vagy rosszabb esetbe az anyukája...

Szereplők

Gondoltam, én is csinálok ilyen szereplős izét..nah értitek:D több blogon is láttam, így gondoltam miért is ne? :D

Emily Gold (Emili Gold)

Emily Gold Jessica Gold húga. Nagyon szereti a nővérét. Anyjával Amanda Angel-el és a nővérével él együtt. Apjuk elhagyta őket mikor megszületett. Apjával nem tartja a kapcsolatot. Nagyon szeret táncolni, dobolni, gördeszkázni és gitározni. Az ének hangja borzalmas! Az álma az, hogy híres dobos, vagy táncos legyen. Nincs oda Justin Bieber-ért. Néha Jess-el ezen összekapnak, de végül mindig kibékülnek.

Jessica Gold (Dzsesszika Gold)

  Jessica Gold Emily Gold nővére. Anyja és apja elvált, mikor egy éves volt. Anyával, és húgával él együtt. Hatalmas Justin Bieber rajongó. Kijelentette, hogy szívesen járna vele, ha nem lenne Justin-nál idősebb. Nagyon szeret zongorázni, énekelni, táncolni és fodrászkodni. Az álma, hogy híres mester fodrász legyen. Jess nagyon barátságos típus. Em-el jól kijönnek, igaz néha veszekednek, de az is kell egy kicsit.

Amanda Angels (Ámándá Éndzsölsz)

 Amanda Angels Emily Gold, és Jessica Gold anyukája. A férjével elváltak mikor Emily született. Nagyon szereti a lányait. Néha nagyon gonoskodó, és aggódó tud lenni. Nem szereti, ha a lányai otthon házibulit rendeznek a tudta nélkül. 34 éves, és még így is fiatalos a külseje. Jess-t 17 évesen szülte. Rá 1 évre született Emily is. Nagyon alkalmazkodó típus. 

Claudia Simon (Klaudia Szájmon)

 Claudia Simon Emily Gold legjobb barátnője lesz. A suliban ismerkednek össze. Clau nem szereti a plázacicákat. Néha rá is azt hiszik, hogy az. Pedig nem. Nagyon aranyos, kedves, és megértő. Őt nem hozza lázba, ha találkozik hírességgel. Már találkozott Selena Gomez-zel, Miley Cyrus-sal, Demi Lovato-val, a Jonas-sal. Ő sincs oda Justin Bieber-ért. Idővel persze megfogja kedvelni, mivel muszáj is, hisz Emily pasija. Utálja a rózsaszínt.

Daniel Black (Deniel Blek)*

 Daniel Black Emily Gold volt pasija. 1 évig voltak együtt Emily-vel. Ő csak később tűnik föl a történetben Emily-ék szomszédja ként. Sokan mondták már neki, hogy hasonlít Justin Bieber-re. Persze van egy csöpnyi igazság benne. Em-mel kiskoruk óta ismerik egymást. Nagyon szoros volt köztük a viszony régebben. Dan újra összeakar barátkozni Emily-vel, ezzel megmutatva, hogy mennyire sajnálj ami történt. Szeret gördeszkázni. Justin Bieber a pédaképe. Azért kicsit furcsa, hogy egy 16 éves fiúnk egy 16 éves fiú a pédaképe.

Justin Bieber (Dzsásztin Bíbör)

 Híres világsztár, 16 éves akiért lányok millió álmodoznak. Anyjával Pattie Malette-el él együtt. Szülei elváltak. Apja Jeremy Bieber, lány tesója Jazmyn Bieber és fiú tesója Jaxon Bieber. Nagyon szereti a rajongóit, de néha azért belőlük is sok. YouTube-on fedezték föl. Nem beképzelt, mint egyesek hiszik. Nagyon jó fej, és vicces.

Remélem tetszettek a szereplők:D

18.Fejezet

Érzékeny pont

Leráncigáltam magamról a ruhát.

Felkaptam a pizsimet, ami egy rövid short és egy top volt.

A jelmezt a kezembe vittem vissza.

Mikor beértem Justin megint a telefonommal babrált.

A jelmezt beledobtam a bőröndbe.

 Odamentem hozzá és leültem mellé. Épp a képeket nézegette.

- Ez ki? - kérdezte, és az orrom alá dugta a telefont.

- A volt barátom, Daniel.

- Miért szakítottatok? - kíváncsiskodott Justin.

Most egy fájó pontra tapintott. Úgy éreztem, hogy menten elsírom magam, de visszafolytottam.

- Azért mert... - nagy levegőt vettem. - … mert csak... mert csak arra kellettem neki.

- És megtörtént? - kérdezett ismét.

- Nem. - mondtam, és lesütöttem a szemem. - Pont ezért szakított velem.

Nehéz volt eről beszélni.

Daniel-el kicsi korunk óta ismertük egymást. Ő volt az oviba a legjobb barátom, meg talán még a suliban is.

Aztán gondoltunk egyet, hogy miért ne lehet ne több köztünk . 1 évig jártunk. Nagyon szerettem Őt.

Elég sokáig tartott mire kivertem a fejemből.

Kicsit még talán könnyes is lett a szemem, ahogy visszagondoltam.

- Jaj nagyon sajnálom, ne sírj! - mondta bűnbánóan, és átölelt. - Nem akartam.

- Semmi baj. -mondtam, de nem sírtam, csak kicsit könnyes volt a szemem.

Elengedett.

- Hova is költöztök? - kérdezte. Gondoltam próbálja terelni a témát, hogy ne érezzem rosszul magam.

- Mondtam már. Meglepi! -és kinyújtottam a nyelvemet rá.

Elmosolyodott.

- És hol marad amit ígértél? - kérdezte kacér tekintettel.

- Ja, hogy amit megígértem. Azonnal! - mondtam, és odahajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam a szájára.

- Azt mondtad, hogy többet kapok. Ja, és van egy bepótolatlan, amit sürgősen be kell pótolni. - mondta fülig érő vigyorral.

-Akkor először azt amit be kell pótolni. - mondtam mosolyogva.

- Ahogy akarod! - mondta , még mindig széles vigyorral.

Odahajolt hozzám, és megcsókolt. Úgy éreztem, minden megszűnik.

Egyik kezével az arcomat fogta, a másik pedig a derekamat szorította magához. A kezeimet a nyakán összekulcsoltam.

Elég hosszú de nagyon édes csók volt.

Talán egyszer-kétszer még a nyelvünk is összeért.

Ilyenkor mindig egy hideg érzés futott végig a hátamon.

Elhúzodtunk egymástól.

- Ez a csók.. - kezdte - Wow.. szédítően jó. - mondta mosolyogva. - És most azt amit ígértél.

- Te se vagy semmi. - mondtam nevetve. - Oké.

Most rajtam volt a sor, hogy megcsókoljam.

Nagyon közel hajoltam hozzá.

Már a szemeit is becsukta. Amikor már csak úgy kb. 1centi volt az ajkai, és az én ajkaim között akkor én is becsuktam a szemem.

Végül megcsókoltam. Most Justin kicsit lágyabban csókolt vissza.

Azt hittem ott ájulok el annyira jó volt.

Elhúzodtunk.

Ő csak elégedetten mosolygott, én meg csak nevettem rajta.

Nyújtózkodtam a telefonomér, és kitöröltem az összes képet amin Daniel volt, meg persze a közös képeket is.

- Mit csinálsz? - érdeklődött.

- Kitörlök pár képet, hogy legyen hely az újaknak. - rámosolyogtam, és újra törölgettem a képeket.

Justin közelebb jött.

- Most egy kicsit hagyd azt a telefont. - mondta, kivette a kezemből, és maga mögé rakta.

- Mit szeretnél? - kérdetem kíváncsian.

-Egy képet rólunk. - mondta mosolyogva. Én csak bólintottam. - Persze nem is simát. Csókolj meg megint kérlek. - kérlelt.

Nem haboztam. Megint megcsókoltam.

Lefényképezett minket.

Mikor elhúzodtunk megnézte a képet.

- Nagyon jó lett! - mondta, és odaadta nekem is, hogy nézzem meg.

- Télleg. - állapítottam meg és visszadtam neki.

-Szóval nem csak jól csókolsz, de még fotó egyéniség is vagy. - állapította meg.

Elpirultam.

-Nagyon édes vagy, mikor elpirulsz. - mondta mosolyogva, és egy puszit nyomott az arcomra.

-Biztos. - mondtam vörösen, és csak mosolyogtam tovább.

17.Fejezet

Jelmez

Justint nem találtam sehol.

Bementem a gardróbba, és láttam, hogy nagyon nézi az egyik ruhát, amit még nem raktam el.

- Te mikor voltál rendőr? - kérdezte, és széles vigyorral felém mutatta a jelmezt.

- Öhm... - ezen elgondolkoztam. De azán ezembe jutott. - Mikor az osztályba a lányok beöltöztek rendőrnek, és a fiúk voltak a rablók. - mondtam, és elnevettem magam, mikor visszaemlékeztem.

Ő is nevetett.

- Nem vennéd föl? - kérdezte ördögi mosollyal.

- Nem is tudom...

- Nagyon szépen megkérlek! - könyörgött boci szemekkel.

- Oké. - adtam meg magam.

Kivettem a fiókból egy melltartót, és egy francia bugyit a jemezt kikaptam a kezéből, a pizsimmel együtt mentem vissza a fürdőbe.

Felvettem a fehérneműt, és rá a jelmezt. De rég volt már rajtam.

Tök jó még sapka is volt hozzá, meg bilincs is. Ahogy ezt megláttam tök hangosan elkezdtem nevetni.

Végül is nem volt olyan nagy szám ez a jelmez. Egy kék térd fölé érő szoknya, és egy kicsit kivágott kék feszülős felső, rajta egy csilaggal.

Belenéztem a tükörbe ismét. Megint elkapott a röhögő görcs.

Mikor kicsit megnyugodtam bementem a szobámba.

Láttam, hogy Justin az ágyon ül, és nézi a telefonomat.

Oda álltam elé.

- Azonnal letenni! Fel a kezekkel! - parancsoltam rá.

Felállt.

- Ki ez a szexi rendőrnő? - kérdezte, és csábítoan elmosolyodott.

- Nem szabad elcsábítani a rendőröket fiatal ember! Fel a kezekkel! - ismételtem.

- De hát Én nem is csináltam semmi rosszat! - mondta ártatlanul, és nem tette fel a kezét.

- Nem érdekel! Tegye fel a kezét különben bilincsben végzi! - mondtam, és majdnem elnevettem magam.

- Oh... Szóval bilincsbe, mi? - kérdezte kacéran.

- Igen bilincsbe. - mondtam, mert még mindig nem rakta föl a kezét. - Redben van. Ha ezt akarja. - mondtam, és a kezével együtt mögé nyúltam, és próbáltam megbilincselni.

Míg a kezem hátul volt az övével együtt, az ajkaim súrolták ajkait.

Aztán finoman megcsókoltam, és haladtam a nyaka felé. A nyakán megálltam, és elkezdtem csókolgatni, addig hátul szenvedtem a bilinccsel.

Nagyon tetszett neki a  dolog, mert szinte minden ötödik másopercben elégedetten felsóhajtott.

Elkezdtem vissza felé csókolgatni. Mikor elértem az ajkaihoz, láttam, hogy csukva volt a szeme, és úgy élvezte, hogy kényeztetem. Aztán megint adtam neki egy csókot.

 Amit először adtam azt nem nevezhetjük első csóknak. Inkább csak egy kis ízelítő az első csók előtt. 

Végre sikerült megbilincselni.

Nagyon vicces volt.

- És most? - kérdezte, és kinyitotta a szemét.

- Most kérem a vallomását! - mondtam komolyan, és leültettem. Oda álltam elé. - Miért nyúlt más telefonjához?

- Mert kíváncsi voltam. - mondta határozottan.

- Miért próbálta az ujja köré csavarni az alkalmazottat?

- Mert annyira dögös.. - mondta mosolyogva.

Egy picit elvörösödtem.

- Miért nem rakta fel a kezét amikor kértem? - kérdezgettem tovább.

- Mert azt akartam, hogy a szexis rendőr megbilincseljen. - mondta hatalmas vigyorral az arcán.

Én már nem bírtam ki. Annyira elkapot a röhögő görcs, hogy csak na. Justin is velem együtt nevetett.

- Rendben ennyi elég is lesz. - lettem megint komoly.

- Szóval elenged? - kérdezte.

- Csak akkor ha többet nem követ el ilyen bűncselekményeket.

- Igérem hölgyem nem fogok. - mondta Ő is komolyan.

Felállítottam, és odahúztam közel magamhoz.

Megint elkedztem csókolni lassan. Aztán a végén a nyakán kötöttem ki. Ezt addig csináltam amíg nem sikerült leszednem róla a bilincset.

Mikor leszedtem behajítottam a bőröndömbe.

- Na Én megyek pizsibe öltözni. - és egy puszit adtam az arcára. - Majd jövök. - mondtam, de elkapta a kezemet.

- Ennyivel nem érem be! Követelek még egyet a számra! Most!! - követelőzött, mint a gyerekek.

- Majd ha visszajöttem.

- Légyszi! - kérlelt.

- Nem! És nenézz rám így! Majd ha kész lettem jövök, és többet is fogsz kapni ne aggódj!

- Tuti? - kérdezte kétségbeesetten.

- Ígérem.

- Akkor várom. - mondta, és rám kacsintott.

Bementem a fürdőbe, és átöltöztem.

Léciii írjatok komiit!!!!! Nekem ez a egyik kedvenc részem :P:) Szóval lécci kommentelj!

16.Fejezet

Bemutatás

- Khm! - halottam Jess hangját, amint oda lép elénk.

Én húzódtam el hamrabb. Justin egy pár másodpercig ugyan ott állt csukott szemmel. Végül észbekapott, és elmosolyodott . Kinyitotta a szemét.

- Öhm.. - kezdtem kicsit zavartan. - Justin Ő itt a nővérem Jess. Jess Ő itt Justin Bieber.

- Oh, Jess, szia! - mondta, miközben Jess felé folrdult. Bájosan elmosolyodott, és megrázta a haját. - Van kedved velem táncolni?

Jess megse bírt szólalni. Majd nem elájult. Még jó hogy Sarah ott állt mögötte és elkapta.

- Nyugi Em! Majd Én elintézem. - mondta Sarah, azzal el is tünt Jess-el együtt.

- Ilyet majd nekem is csinálhatnál. - mondtam és elnevettem magam. - Persze nem most mert lehet Én is elájulok.

- Hát ha elájulnál, akkot tuti, hogy felkapnálak a kezembe, és haza vinnélek. - mondta, és mind ketten nevetni kezdtünk.

A Dj berakott valami tök jó lassú számot. A fejemet a vállára hajtottam, és úgy kezdtünk táncolni. Csodaszép este volt.

Mi hamrabb eljöttünk olyan fél 8 fele. Justint megkértem hogy jöjjön el hozzánk, és aludjon itt. Ő bele ment. Útközben hárman mentünk hazafelé.

Síri csönd volt, és hamar hazaértünk.

Justint megállítottam az ajtóba.

- Itt várj mingyárt jövök.

Bólogatott. Gyorsan megkerestem anyát. Rátaláltam a konyhába.

- Figyelj anya! - kezdtem, és egy nagy levegőt vettem. - Beszeretnék mutatni neked valakit. Ja, és légyszi had maradjon itt estére, mert túl hosszú lenne neki az út hazáig. - kérleltem nagy boci szemekkel.

- Jó jó rendben. De ki az?

- Egy másodperc!

Mentem vissza az ajtóhoz. Megragadtam Justin kezét.

- Gyere! Most bemutatlak anyumnak. Persze ha nem baj.

- Nem baj. - mondta mosolyogva.

Beértünk a konyhába anya háttal állt nekünk.

- Anya! - szóltam oda neki. Felénk fordult, és megakadt a tekintete Justinon. - beszeretném mutatni Justin B... - mondtam volna tovább, de félbeszakított.

- Bieber. Tudom. Nem te vagy az egyetlen akinek Jess állandóan beszél róla. - mondta, és elnevette magát, úgy ahogy Én is. - Amanda Angels. - modta, és nyújtotta a kezét. Kezet fogtak Justinnal.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem. - mondta Justin udvariasan.

- Ugyan már Justin! Ne magázz, nyugodtan tegeződhetünk.

-Rendben akkor Amanda - mondta Justin. Majdnem elnevettem magam, helyette csak mosolyogtam. - örülök, hogy megismerhetlek.

- Én is! - mondta anya kedvesen. - Bocsánat, de nekem sütnöm kell. Holnapra csinálok valami finomat. Itt aludhatsz Justin! De semmi rosszaság! Oké?

- Igen anyu. - mondtam, és elindultunk az emeletre.

- Em! - kiabált utánam. - Pakold össze egy bőröndbe a ruháidat! Holnap költözünk! Tudod!

- Oké! Meg lesz!

Bementünk a szobámba. Justin leült az ágyamra, Én meg elővettem a bőröndjeimet.

- Hova költöztök? - érdeklődött.

- Meglepi! - mondtam széles vigyorral.

Kidobáltam a ruháimat az ágyra. Justin egyből elkezdte nézegetni őket.

Amíg Ő a ruháimmal babrált, lementem és felvittem Emmát. Ahogy leraktam az ajtóba egyből rohant Justinhoz. Justin nevetve felkapta, és megsimogatta.

Ahogy pakoltam a bőröndömbe a ruhákat, Justin minden egyes ruhadarabomhoz fűzött valamit.

- Ezt majd fel kell, hogy vegyed! - mondta, és felemelt egyfeszülős lila comközéig érő ruhát. - Biztos nagyon jól áll! -mondta mosolyogva.

-Oké... Talán majd felveszem. - mondta, és kikaptam a kezéből.

Kint hagytam egy fehér lila mintás toppot, és egy fehér csőszárú farmert.

- Elmegyek fürdeni. Ne mozdulj! - adtam ki a parancsot.

- Igen is! - és tette a kezét a homlokára, mit a katonák.

Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam jó forró vizzel, utána meg jó hideggel. Mikor végeztem, magam köré tekertem a törülközőmet, és bementem a szobámba a pizsimért.

Én hülye elfelejtettem be vinni.

15.Fejezet

Vallomás

Fekete kiegészítőket vettem fel, és egy fekete magassarkút.

Oké, mindennel kész voltam.

Rá pillantottam az órámra. Fél 6. 6- kor kezdődik a bál. Gondoltam egyet, és bementem Jess-hez, hogy megnézzem hol tart.

- Kész vagy? - kérdeztem.

- Egy perc!

Lementem a nappaliba, és ott vártam.

- Mehetünk. - jelentette be, mikor leért.

Nagyon szépen volt Ő is felöltözve. Lila ruha, ezüst kiegészítőkkel.

Elköszöntünk anyutól, és elindultunk gyalog. A suli 5 percre volt tőlönk.

Bementünk az épületbe. A tornaterem felé vettük az irányt. Útközben sok mindenkivel összefutottunk.

Végre oda értünk a tornaterem bejáratához.

- Gyönyörű vagy Em! - bíztatott Jess. - Csak légy szíves húzd ki magad!

- Rendben, rendben. - mondtam és kihúztam magamat – Így jó leszek?

- Igen. Na gyere menjünk már be! - mondta, és megfogta a kezemet, és húzni kezdett befele.

Egy elég jó zenkar játszott.

Körbenéztem, hogy látok-e ismerős alakokat. Nem találtam. Ezen el is szomorodtam kicsit.

Volt egy pár lány a sarokba, és ott beszélgettek, és mutogattak felém. Tuti, hogy Justin-os dolog miatt.

Hirtelen nagy csönd lett. Minden, és mindenki el hallgatott.

Egy ismerős alak sétált a színpadra. Mikor rá világítottak a fények, az összes lány elkezdett sikítani. Ekkor vettem észre, hogy Justin áll a színpadon. Nagyon ideges lettem.

Odalépett a mikrofonhoz.

- Emily Gold! Ha itt vagy akkor figyelj rám!

Én csak bámultam a színpadra. Az emberek elkeztek Huuu-hozni mint a filmekben általában szokták.

A fények rám is világítottak.

Elkezdődött a zene.

- With you,With you,I wish we had another time,I wish we had another place..- énekelte, és lejött hozzám a színpadról. - Now Romeo & Juliet,They could never felt the way we felt,Bonnie & Clyde,Never had the highlight,We do,We do... - Ideért, és megfogta a kezemet. Mélyen nézett a szememebe, és úgy énekelte egész végig a dalt. Mikor befejezte, odajött valaki, és elvette tőle a mikrofont. Hatalmas mosollyal fordult vissza hozzám.

- Mit gondoltál? Ide jössz, énekelsz pár sort és minden jó lesz?

- Igen. - mondta. Néztem rá nagy szemekkel , hogy „Mi van?”- Nem? Nem,nem.

- Szóval akkor most melyik?

- Figyelj Em! Én csak jöttem bocsánatot kérni tőled a történtek miatt.

- Tudod Justin, itt mindenki azt hiszi, hogy kamuztam miattad. - mondtam, és ahogy ezt kimondtam egy riporter jött be, és a mikrofont Justin elé tartotta.

Justin kikapta a kezéből, és elkezdte a mondandóját:

- Valalmit el kel mondanom! Letagadtam, hogy ismerem Emily Gold-ot. Igazából nagyon is jól ismerem. Nagyon kedves lány, és csapni való navigátor. A vele eltöltött idő alatt rájöttem, hogy új dolgokra ébresztett rá, amire eddig soha senki. És úgy érzem.. - itt egy kicsit megállt. - Úgy érzem teljesen bele zúgtam. - Mondta, majd rám nézett. Kicsit elpirultam, úgy ahogy Ő is, de csak egy picit. Nagyon cuki. - Jajj Em! Annyira sajnálom. - mondta, és vissza adta a riporternek a mikrofont. - Ugye megtudsz nekem bocsátani?

Meg se tudtam szólalni, csak bólogattam.

A többiek körbe vettek minket, és tapsoltak meg ujjongtak. A riporter fogta magát, és elhúzta a csíkot.

- Ezért nem kellett volna eljönnöd ide. - mondtam mosolyogva.

- De eljöttem. Azért elég ciki lenne telefonon randit kérni. - mondta, és egy picit elpirult a mondtat végére. - Szóval? Lenne kedved?

- Igen. Nagyon szívesen. Persze csak egy feltétellel. - kérdően nézett rám. - Ha nem kell álcáznunk magunkat. - mondtam mosolyogva, Ő csak elnevete magát.

Összekulcsolta a kezünket. Megint úgy nézett rám. Már nem tudtam neki ellenálni.

Megint teljesen egyszerre hajoltunk egymás felé. Már- már izzot a levegő körülöttünk. Már csak 5 centi lehetett. Úgy éreztem, hogy ezt a pillantot semmi a világon nem zavarhatja meg. De nagyot tévedtem...

14.Fejezet

Végre otthon

Ez a nap nagyon hamar eltelt. És úgy a többi is. egy hét, két hét, három hét, és végül az utolsó hét is. Ma végre hazamegyünk. Már várom, hogy végre otthon legyek.

A szekrényből a ruhákat egyenesen a bőrönbe dobáltam.

Kész lettem, és lementem a többiekhez. A nagyitól elköszöntünk, és elindultunk.

Visszafele sokkal gyorsabban hazaértünk. Megálltunk a házunk előtt, és bevittük a cuccokat. Annyira jó volt érezni az otthon „édes” illatát.

A nappaliba vittük először a bőröndöket. Jess rohant a távirányítohoz, és felkapta.

- Em! Justin rólad beszél a tv-ben! - mondta, és bekapcsolta.

„Műsorvezető”: - Szóval Justin. Azt állítod, hogy nem ismered ezt a lányt itt? - kérdezte, és egy képre mutatott ahol én voltam.

„Justin”: - Nem, nem ismerem azt a lányt.

„Műsorvezető”: - Ugyan már Justin. Láttak titeket együtt sétálni a parton. Mellesleg a neve Emily Gold.

„Justin”: - Tudod, sok rajongóm jár le a partra, hogy találkozhasson velem. Talán csak adtam neki egy autogrammot, és csinát egy közös képet. Ennyi, és nem ismerek semmilyen Emily Gold-ot.

„ Műsorvezető”: - Rendben. Mára ennyi volt! Legközelebb is találkozunk, amikor más sztárokat fogunk faggatni. Sziasztok.

Én csak meredtem magam elé.

Anyáékra néztem. Ők kérdően néztek rám.

Fogtam magam, és felrohantam a szobámba.

Bezárkóztam, és sírtam. Nem hiszem el. Már megint Justin miatt sírok. El kell felejtenem. Nem szabad sírnom, hisz ma lesz a bál. Szépnek kell lennem.

Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és próbáltam másra gondolni.

Valaki kopogott.

- Bújj be! - mondtam.

- Em! Gyere ruhát próbálni a bálra! - szólt Jess.

- Oké, megyek. - mondtam, és felpattantam az ágyról.

Lementünk a nappaliba. Halom ruha ott volt a fotelbe.

- Ezt nem mondod komolyan? - kérdeztem, és a ruhákra mutattam.

- De, de bizony. - mondta széles vigyorral. Egy lilát nyomott a kezembe. - Próbáld fel.

Elmentem a fürdőbe. Felvettem. Hát nem épp a legjobb.

Kimentem megmutatni. Jess csak rázta a fejét.

Felpróbáltam még vagy 8 ruhát mindegyiknél mondta, hogy nem az igazi. Már kész voltam teljesen.

A végén volt egy nem túl erős narancssárga combközépig érő ruha.

- Ez az utolsó! - mondtam morcosan.

- Hát Em, ha ez se jó, akkor nem az utolsó.

Sóhajtottam egy nagyot. Ennyi ruhát rám adni. Felvettem. Hát ez valami nagyszerű!

- Jess! - kiabáltam a fürdőből. - Ez nagyon szép!

Kimentem hozzá.

- Ez télleg nagyon szép! - mondta nagy szemekkel. - Nagyon jól áll!

- Akkor több ruhát nem kell próbálnom ugye? - kérdeztem reménykedve.

- Hát nem is tu.. - mondta volna tovább, de Én nem engedtem.

- Nem! - vágtam a szavába mosolyogva. - Oké?

- Oké. - adta meg magát. - Milyen hajat szeretnél?

- Egyeneset. Mint mindig.

- Rendben. Akkor gyere a fürdőbe, és megcsinálom.

Bólintottam, és bementem a fürdőbe. Jess behozott egy széket, hogy arra üljek.

- Mingyárt jövök! Kell még a hajvasaló. Hova raktad?

- Aaa.. Szobámba van az éjjeliszekrényen. - világosítottam föl.

- Várj egy percet! - mondta, és már is hallottam ahogy rohan föl a lépcsőn.

Amedig Jess fönt volt, addig én kiszedtem a szekrényből a smink cuccokat.

 Kiválogattam ami kell: Szemfesték, szemceruza alapozó. Habár nem tudom minek az alapozó. Semmi baja sincs a bőrömnek. Ha nem venném elő, akkor tuti hogy Jess venné elő.

Vissza is ért. Gyorsan kivasalta a hajamat. Kisminkelt. Füstös szem, és egy kis narancssárga bele. Szép halvány szájfány, és persze az alapozó se maradt el az elején.

Mikor végzett velem felmentem, hogy rendesen összekészüljek.

13.Fejezet

Kerti munka

Milyen kedves és aranyos nő ez a Pattie. - gondoltam.

Még egy próbát tettem Sarah néninél. A harmadszori kopogásra kinyílt az ajtó.

- Csókolom Sarah néni! - köszöntöttem.

- Szia bogaram!

- A nagyim, Miranda küldött sütit. - mondtam és a kezébe nyomtam.

- Nagyon köszönöm mond meg Mirandának!

- Rendben átadom! Viszlát! - köszöntem el.

- Szia!

Hazafele sétálgattam.

Nagyon jól éreztem magam. Szinte majdnem sikerült elfelejtenem Justint.

Hazaértem. Még mindig nem voltak itthon, mivel be volt zárva az ajtó. Kinyitottam, és bementem.

Már 8 óra volt. Hát ezek jól el vannak. Nem baj végül is, hogy nem mentem velük. Én is jól szórakoztam ma.

Elmentem fürdeni.

Felöltöztem pizsibe, és beültem a tv elé. Ment valami jó akció horror. Nem vagyok oda a horrorért, de van pár ami nem is annyira ijesztő. Például nekem ez egyáltalán nem volt az. Már párszor láttam a filmet. Aliens vs. Predator 1. volt a címe. Imádtam ezt a filmet. Na meg külön-külön is. Otthon megvan DVD-n az Alien összes része, meg a Predator-nak is.

Aztán végre olyan fé 9 körül betoppantak a többiek. Leszaladtam hozzájuk.

-Sziasztok! - köszöntem.

- Szia Em! Kár, hogy nem voltál! - mondta Jess. Odahajolt a fülemhez. - Annyi helyes srácot láttam! - suttogta. - Bánhatod, hogy nem jöttél.

- Majd talán legközelebb. - suttogtam vissza. - Amúgy nekem is nagyon jó volt. Ja nagyi – kiabáltam oda neki. - Elvittem a sütiket Sarah néninek, és nagyon köszöni.

- Redben kicsim! - válaszolt nagyi. - Köszi, hogy elvitted.

Beszélgettünk még egy kicsit, és visszamentem nézni a filmet. Vége lett.

Nagyon fáradt voltam. Annyit sétáltam ma. Lefeküdtem és egyből elaludtam.

Másnap reggel ismét korán keltem. Ma nagyon fittnek éreztem magamat. Lementem reggelizni.

- Jó reggelt! - mondtam.

- Ne olyan hangosan! - csitított a nagyi. - A többiek még alszanak. Amúgy neked is jó reggelt!

- Bocsi, nem tudtam hogy még alszanak.

- Semmi baj. Lenne egy apró kérésem. - mondta mosolyogva.

- Igen? És mi lenne? - kíváncsiskodtam.

- Segíthetnél rendbe tenni a kertet. Jól jönne a segítséged.

- Rendben. Meleg van kint? - érdeklődtem.

- Nagyon kincsem, nagyon.

Felrohantam a szobámba, és felkaptam a bikinimet, és egy rövid sortot. Összefogtam a hajmat, és lementem az udvarba.

Először is a füvet kellett levágni. De nehéz volt. Ott tologattam össze-vissza. Ez aztán az edzés.

Mikor ezzel végeztem össze kellett gereblyéznem a füvet egy nagy kupacba, és bele kelett tenni egy nagy zsákba az egészet.

-Nagyi! Kész vagyok a fűnyírással! - kiabáltam oda neki, mert messze volt.

-Rendben! Akkor most gyere meglocsolni a növényeket!

A fűnyírót visszatoltam a garázsba, és mentem a slagért.

Kezdtem locsolni a növényeket, és a nagyi bement ebédet főzni.

Egyszer-kétszer a slag elrántott, és akik mentek az utcán azokra ment egy kicsi.Mindenkitől bocsánatot kértem.

Azért még is csak Én se örülnék ha levizeznének. Végeztem ezzel is. Már ideje volt. A slagot is visszavittem a garázsba.

Mivel már nagyon elfáradtam gondoltam megajándékozom magam egy kis medencézéssel. Levettem a sortot, és beugrottam a vízbe.

Nagyon jól esett.

Mikor már meguntam, kifeküdtem a napozóágyra. Ott süttettem magamat.

Éreztem, hogy valami nyalogatja a kezemet. Lenéztem. Emma volt. Felkeltem, és elkezdtem játszani.

A kedvence a fogócska volt. Én futok utána, Ő meg fut előlem.

Annyira beleéltem magam, hogy nem vettem észre egy követ, ami a lábam előtt volt. Nagyot estem hasra. Nem volt valami felemelő érzés az biztos.

Felálltam, és bementem. Leragasztottam a sebet, és asztalhoz ültem, várva a többieket, hogy kövessék a példámat.

12.Fejezet

Pattie

Bementem a lakásba.

- Jess! - kiabáltam. - Anya!

Semmi válasz. Odamentem a hűtőhöz, és egy cetli volt rajta:

Szia Em!

Figyelj elmentünk a strandra fürdeni! Majd este jövünk haza. Még egy dolog. A nagyi szeretné ha elvinnéd azokat a sütiket a barátnőjének amik az asztalon vannak! A cím rajta van! Majd sietünk!

Puszi: Anya, Jess, Nagyi

Jaj de jó nekem! Itthon hagytak. Milyen kedvesek. - gondoltam.

A cetlit összegyűrtem és kidobtam. Megfogtam a sütiket, és elindultam a címre. Láttam, hogy ez az az utca ahol Justinnal összefutottunk.

Nem volt sok kedvem arra menni. Odaértem és bekopogtam. Semmi. Bekopogtam még egyszer. Semmi. Utoljára is bekopogtam. Ismét semmi. Feladtam.

- Ne keresd otthon Sarah nénit kicsim! Nincs otthon. - mondta egy kedves nő a szomszédból.

- Köszöm szépen, hogy szólni tetszet. - hálálkodtam.

- Jaj ugyan ne magázz! Inkább tegezz. - mondta mosolyogva. - Pattie vagyok.

- Rendben.. Pattie. - kicsit vicces volt. - Emily vagyok.- mondtam, és odamentem hozzá, és kezet fogtunk.

- Nem jönnél be hozzám kicsit teázni? Úgy is egyedül vagyok otthon. - kérdezte.

- De, de szívesen mennék, persze ha nem zavarok. - mondtam, kicsit zavartan.

- Nem zavarsz! Gyere menjünk. - felelte nevetve.

Betessékelt a házba és leültetett. Kicsit mintha ismerős lenne a ház. Vagy mégsem? Nem tudom.

Ő is leült. Hozott egy bögre teát. Kint már hűvös volt, úgy hogy ez most igazán jól esett.

- Mióta laktok itt Emily? - éreklődött Pattie.

- Még nem lakunk itt. - mondtam mosolyogva. - Csak a nagymamámhoz jöttünk kicsit nyaralni.

- Hogy hívják a nagymamádat? - kérdezősködött tovább.

- Miranda.

- Miranda Angels?

- Öhm.. Igen úgy hívják. - mondtam.

- Ismerem. - mondta nevetve. - Nagyon aranyos nő.

- Szerintem is. - mosolyogtam. - És te egyedül laksz? - érdeklődtem.

- Áá, dehogy a fiammal együtt. - mondta, de most kicsit komolyabb volt.

- Értem.

- El is felejtettem kérdezni, kérsz sütit?

- Igen megkóstolnám.

- Rendben! Várj meg itt hozom! - mondta, elment a konyhába sütiért.

Nagyon ismerős a nő is meg a ház is. De nem tudom, hogy miért. Végül is nem is lényeg. Már vissza is ért a sütivel. Letette az asztalra.

Megkóstoltam.

- Hát Pattie, ez isteni lett! - mondtam elégedetten.

- Köszönöm. - köszönte meg mosolyogva. - A fiamnak sütöttem. Annyi mindent csinál mostanába, és már nyavalygott, hogy szeretné ha csinálnék. És ha neked ízlik tuti neki is fog.

- Akkor a fiad most biztos örülhet. - mondtam, és elnevettem magamat.

- Nem rég ment el, úgy hogy meglepi lesz neki.

- Köszönöm szépen nagyon finom volt. Megtudnád mutatni hol van a fürdő, mert ragad egy kicsit a kezem a lekvártól. - mondtam, és elkezdtem szórakozni a ragacsos kezemmel. Felnevettünk mind a ketten.

Persze! - mondta, és megmutatta a fürdőt. Megmostam a kezemet, na meg a számat. Visszamentem Pattie-hez.

- Nagyon szépen köszönöm a sütit, és a teát. Örültem, hogy megismerhettelek Pattie. - mondtam mosolyogva. - Most mennem kell. Szia!

- Szívesen! Majd gyere máskor is ha ráérsz! Szia Emily! - Elköszöntünk egymástól. Fogtam a szomszéd néni sütiét, és indultam haza.

11.Fejezet

Nem kívánt találkozás

Ez a nap remekül indult. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz is lehet.

Már este 7 körül volt. Lementem vacsizni a többiekhez. Vacsi után elmentem fürdeni. Ez volt aztán a relaxálós fürdő. Jó habos-forró vízben áztattam magamat.

Mikor már meguntam felöltöztem, bementem a szombámba, és lefeküdtem aludni.

Reggel felkeltem. Bekapcsoltam a tv-t, Justin Bieber ment. Egyből elkapcsoltam másik zenecsatornára.

Épp egy sláger lista volt. A második helyen Lady GaGa - Alejandro volt. Az első hely pedig nem más mint szintén Justin Bieber – Somebody To Love. Megint csak elkapcsoltam.

Aztán leragadtam egy tök jó filmnél aminek a címe Accepted vagyis Felvéve. Nagyon jó film volt. Sokat nevettem rajta.

Mikor vége lett kimásztam az ágyból, és bementem a fürdőbe. Elintéztem mindent. Lementem a családhoz ebédelni.

- Figyelj nagyi! - kezdtem bele. - Nem tudsz valami alkalmi „munkát”? Mint például a kutya sétáltatás vagy gyerekekre vigyázás.

- De tudok kicsikém. A szomszédban vagy egy nő, akinek nincs sok ideje elvinni a kutyáját sétáltatni. Szerintem menjünk át, és kérdezzük meg tőle. - vetette fel az ötlelet.

- Jó, rendben. - mondtam mosolyogva.

Átmentünk, és rákérdeztünk. A nő egyből igent mondott.

Azt mondta, hogy fél órára kapok 15$. Természetesen beleegyeztem. Elvittem a kutyát sétáltatni.

 Mentünk pár utcát, és láttam egy kinti fagyizót. Egyből odamentem, és vettem magamnak egy két gomócosat. Visszafele teljesen más utcákba mentem. Egy-kettő ismerős is volt. Pont az egyik utca elején tartottunk.

Elővettem a telefonomat, és lefotóztam magamat, amint a kutyust tartom a kezembe. Nagyon jó lett. Aztán mikor eltettem láttam egy sapkás srácot.

 Elég jól nézett ki messziről. Velem szembe jött. Mikor már pont látótávolságba volt, akkor láttam, hogy nem más az a srác mint Justin. Egyből átmentem a másik oldalra.

 A pólom kapucnis volt.A kapucnit a fejemre tettem, és úgy mentem a kutyával. Odasandítottam, és pont engem nézett.

Nem igazán érdekelt. Én csak előre néztem.

 Elértem az utca végébe. Utána visszafordultam, mert nem tudtam, hogy mi hova vezet.

Már az utca közepénél tarhattunk a kutyával mikor megint megpillantottam, hogy befordult a sarkon. Megint velem szembe jött. Ha jól láttam lesütött szemmel.

Engem most már nem érdekel! - gondoltam.

Nem fogok átmenni.

Már elég közel voltunk egymáshoz. Mikor kb. 2 méterre volt akkor megállt. Én csak mentem tovább.

Mikor mellé értem elkapta a kezemet, így megállított. Megálltam. Talán végig hallgatom a mondókáját, ha ennyire akarja.

Elém állt, és felnézett a szemembe. Én elnéztem mellette.

- Em légy szíves nézz a szemebe. - kérlelt. - Bocsánatot szeretnék kérni tőleg amiatt amit ott a parton mondtam.

- Oh, tényleg? Ezen hamarabb kellett volna gondolkozni, még mielőtt kimondod. - mondtam, de még midig nem néztem rá.

- Nézz a szemembe! Tudom, hogy nem kellett volna mondanom. Nagyon sajnálom.

- Sajnálhatod is. - mondtam kicsit mogorván, és a szemébe néztem. - Ne aggódj ezen nem kell már sokáig rágódnod. Nem sokára hazamegyek, úgy hogy ezt az egészet felejtsd el! Mintha az a nap meg se történt volna! És most légy szíves engedj el! - mondtam, mert még mindig fogta a karomat.

Elengedett.

Elkaptam a tekintetemet, és elindultam hazafele. Ez nem hiszem el! Hogy nekem mindig találkozni kell vele. Soha többet nem jövök ebbe az utcába.

Hazaindultam. Megálltam a szomszéd háza előtt. Ha jól tudom Grace-nek hívták a nőt. Bekopogtam.

- Mingyárt nyitom! - hallottam bentről.Kinyitotta az ajtót.

- Hello! - köszönt.

- Szia Grace! - köszöntem mosolyogva. - Visszahoztam a kutyust. Nagyon jól viselkedett.

- Köszönöm, hogy elvitted. - mondta hálálkodva. - Itt van a jutalmad.

- Nagyon köszönöm. Hello!

- Szia! - mondta kedvesen, és becsukta az ajtót.De jó! Van 17$.

Kicsit többet sétáltam, mint fél óra. Nem is baj. Ha így megy minden nap akkor jó kis pénzt spórolok össze. Hazamentem. Beakartam nyitni de nem volt nyitva.Még jó, hogy volt kulcsom.

10.Fejezet

Elrontott mindent

- Végre kijutottunk. - mondtam megkönnyebbülve.

- Már ideje volt. - mondta.

- Jól érezted magad velem? - kérdezte, és megfogta a kezemet. Én csak néztem az összekulcsolt kezünket, és egy kicsit el is pirultam.

- Igen, Remekül. - mondtam, és rá mosolyogtam.

- Akkor jó.

- Ugye nem tartassz egy kiabálós hárpiának? - kérdeztem tök komolyan.

- Nem, dehogy! Nagyon normális lány vagy. - mondta mosolyogva. - És te csalódtál bennem?

- Igen. - válaszoltam, Ő csak nézett rám. - Mármint jó értelemben. Azt hittem, hogy te is ugyan olyan beképzelt, öntelt sztár vagy mint egy páran. De most már tudom, hogy ez nem így van.

Megálltunk. Kicsit néztem a tengert, Ő nem tudom mit nézett.

Valamit akartam neki mondani, de Ő hirtelen magafelé fordított.

Hosszasan nézett a szemembe, úgy ahogy Én az övébe. Szinte tök egyszerre döntöttük meg a fejünket egymás felé. Olyan volt mintha már megbeszéltük volna. Már csak pár centi volt köztünk.

Justin felnézett, és gyorsan elkapta a fejét.

Előhalászta a sapkáját, és feltette a fejére. Én csak néztem rá furcsán.

- Ez meleg helyzet volt. Ugye most tudod mi jön?

- Nem. - mondtam halál komolyan.

- Vége. - mondta.

- Mégis minek? - néztem rá kérdően.

- Hát ennek. Köztünk. Mert Én Én vagyok, te meg egy hétköznapi lány. Ha lefotóznak kitör a káosz.

Na ezen nagyon kibuktam. - Rendben. - mondtam könnyes szemmel és elindultam.

- Várj Em! Még valami. A fényképeződ is kéne.

Visszamentem hozzá, és eléálltam.

- Szóval a képeink kellenek mi? - kérdeztem dühösen. - Jól van tessék. - mondtam, és a kezébe nyomtam. - Úgy se akarok erre a napra emlékezni soha többé!

- Em! - mondta, és elkapta a kezemet. - Én nem akartalak leszólni, sajnálom! Csak örülök, hogy Te normális vagy! Nem tudod milyen ha a fotósok kiszemelnek. Addig nem hagynak békén, amíg kész nnics a kép. Mindig mindent elrontanak.

- Már nem fognak elrontani semmit! - vágtam rá. - Te már elrontottál mindent!

Megint elindultam, de aztán rájöttem, hogy nincs semmi pénzem. Visszamentem hozzá és kértem tőle.

- Kéne pénz taxira. - mondtam, de nem néztem rá. Aztán a kezembe nyomott, nem is kevés pénzt.

- Még úgy is tartozom a garázsos ügy miatt.

Megköszöntem, és elindultam a strand felé.

Hogy lehet valaki ennyire de ennyire szemét.

Meg is bántam, hogy ma vele voltam. - gondoltam.

Nagyon rosszul esett ez az egész dolog. És a legjobban az fájt, hogy leszólt, hogy én csak egy hétköznapi lány vagyok.

Mindegy. Többett úgyse fogom látni. Remélem.

Már közel jártam a strandhoz, mert láttam sok-sok napozó ágyat, meg az embereket.

Elértem egy telefonfülkéhez. Felhívtam anyut, hogy nemsokára otthon leszek.

A taxi számát hívtam, és bedigtáltam, hogy hol vagyok. Kimentem a fülkéből, és Ő jött velem szembe. Rá se néztem. Nem is akartam. Csak elsétáltam.

Az út mellett leültem egy padra és vártam a taxist. Hamar oda is ért.

Bemondtam a címet és elindultunk. Nem tudtam kiverni a fejemből Justint.

Bárhogy próbáltam nem ment. Mindig csak egy mondat keringett a fejemben: Én Én vagyok, te meg egy hétköznapi lány. Ez valahogy nem akart kimenni a fejemből.

Haza is értem. A pénzt odaadtam a taxisnak. Bementem, és üdvözöltem anyuékat, nem nagy lelkesedéssel.

Felmentem a szombámba, és elkezdtem sírni.

Emma felugrott hozzám az ágyra, és egyre jobban furakodott az ölembe. Kicsit megnyugtatott, hogy ott van velem. Aztán hallottam, hogy a nővérem is betoppan.

Felrohant hozzám.

Benyitott, és elakarta mondani, hogy mi történt vele, de látta, hogy tiszta könnyes a szemem. Nem akartam elmondani neki, hogy mi történt egy kb. háromnegyed órája.

Végül csak annyit mondtam, hogy valaki megbántott akivel nagyon jóba voltam.

9.Fejezet

Vita

- Em nagyon sajnálom nem akartam! - mentegetőzött.

- Most már midegy! - mondtam, és elindultam.

- Hova mész?

- Vissza a strandra a nővéremhez!

- Em..

- Igen? - vágtam bele a szavába.

- A strand nem arra van. A másik irányba. - mondta komolyan, és a másik irányba mutatott. Fogtam magam, és elindultam a másik irányba. Justin követett. Eljutottunk egy keskeny úthoz.

- Em jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Szóval most már érdekel mi van velem?

- Igen, és eddig is érdekelt. - mondta.

- Oh, tényleg? Pedig nem úgy tűnik.

- Ebben a két napban csak veled foglakoztam. - mondta kicsit hangosabban.

- Szóval neked az a foglalkozás, hogy belehajítassz a sárba, fejbe vágsz az ajtóval kétszer, és elsüllyeszted a nagymamám kocsiját?

- Figyelj Em! Most az életbe egyszer nincsenek rajongók és lesifotósok, szóval örülnék ha nem rontanád el! - mondta, és előrébb ment.

- Szóval ilyen veled lenni? Bieber Úr kivág egy hisztit és elmegy? Biztos a barátaid futnak utánad hogy „Justin ne haragudj bocsánat!”. - mondtam kicsit gúnyosan. - Ez kész komolyan – motyogtam az orrom alatt.

- Így gondolod? Akkor milyen vagy Te?

- Hogy Én?

- Te is a barátom akarsz lenni.

- Inkább süllyedek el a kocsival. - mnodtam morcosan, és elmentem mellette.

- Em várj már! - mondta, és elém állt.

- Mi van? - kérdeztem, és próbáltam megütni a közömbös hangot. Szerintem sikerült.

- Mi a bajod velem? - szögezte le a kérdést.

- Az, hogy azt hiszed, hogy mindenki szeret téged. - vágtam a fejéhez.

- Hiszen így is van. Azért mert jó fej vagyok.

- Nem! Azért mert sztár vagy! - mondtam, és elindultam.

- Szóval azt hiszed nem tudok átlag ember ként viselkedni? Pedig tudok.

- Bizonyítsd be!

- Rendben. - mondta, és velem szemben hátrált.

Épp akart volna még valamit mondani, de beleborult a nádasba.

- Justin! Justin! - kiabáltam.

Kiugrott a nádasból, és húzott magával. Egy gyönyörű kis tóba landoltunk. Nem is baj, mert eleve tiszta sár voltam. Össze-vissza fröcsköltük egymást.

Mikor már meguntuk kimentünk a partra.

- Ez jó volt. - mondtam mosolyogva.

- Télleg jó volt. - mondta Ő is mosolyogva.

-Tudod – kezdte. - még soha nem volt ilyen jó napom. Most nem Justin Bieber vagyok a sztár, hanem csak egy átlagos srác.

- És, hogy tetszik? - kérdeztem.

- Nagyon tetszik. - válaszolta, még mindig mosolyogva.

Beszélgettünk.

Először Én meséltem magamról, utána Ő magáról. Aztán amikor volt egy kicsi csend Justin megint elkedzte azt a nézést, és elővillantotta a csábító mosolyát.

Annyira aranyos volt, de azért rászóltam, hogy fejezze be, mert a végén megőrülök.

Hülyéskedtünk még egy keveset, és az érdekesebb dolgokat elmondta magáról. Ugye Én mindent tudtam róla, hisz Jess folyton róla beszél.

Ránéztem az órámra.

Már jó lenne hazamenni anyáék kifognak akadni. Szóltam Justinnak, hogy jó lenne már indulni.

Ő még nyafogott, hogy maradni akar, ezért még maradtunk egy negyedórát.

Mikor már kellett volna indulnunk megint nyafogott, de a végén megadta magát, és elindultunk.

8.Fejezet

Túra

Visszaértünk a városba. Leparkoltunk egy pláza parkolójában, és bementünk.

Justin felvetette, hogy vegyünk fényképezőt, és örökítsünk meg mindent. De aztán nem igazán kellett mert nálam volt. Hát azt használtuk.

Először bementünk, egy ruhaboltba.

Körbenéztünk.

Találtam, egy csodaszép ruhát. Babarózsaszín volt, és úgy kb. a combom közepéig ért. Nagyon szép volt.

- Próbáld fel! - modta Justin, mert látta, hogy nagyon nézem azt a ruhát.

- Hát nem is tudom...

- Lécci! - Nézett rám nagy boci szemekkel.

- Na jó. - adtam meg magam. Bevittem a próbafülkébe, és felvettem. Belenéztem a tükörbe. Istenem de jól állt.

- Kész vagy már? - kérdezte.

- Igen igen. - mondtam, és kimentem. Justin csa nézett, és nézett.

- Na jó? - kérdeztem.

- Igen! Fantasztikus! - mondta, és elővette a fényképezőt, és lefényképezett.

Visszamentem, és átöltöztem. A ruhát visszaraktam a helyére.

Justin is próbált pár cuccot. Most én voltam a fotós.

Kimentünk az üzletből, és még sok más helyre benéztünk.

Végül kijutottunk a plázából, és még sétálgattunk kicsit. Elmentünk fagyizni.

Visszafele úton Justin megbotlott, és majdnem előreesett, de elkaptam a kezét, visszarántottam, és a saját arcába nyomta a fagyiját. Ezen mennyit nevettünk. Még jó, hogy volt nálam zsepi.

Visszamentünk a kocsihoz.

Beszálltunk, és elindultunk.

- Milyen szép délután. - jelentettem ki.

- Az bizony. - helyeselte Justin. Aztán Én valamiért hátranéztem.

Hátranézett, úgy ahogy én is, és láttuk, hogy jönnek a fotósok a nagy fekete kocsival.

- Többé már nem olyan szép. - húzta szájtá, és kicsit ideges is volt.

- Oké, oké semmi baj. - nyugtattam. - Szerintem itt most fordulj balra.

- Biztos? - kérdezte idegesen.

Nem, de nincs más. - mondtam.

- Rendben. - mondta, és balra rántotta a kormányt. Letértünk valamiféle útra.

- Úgy tűnik nem vettek észre. - mondtam megkönnyebülve.

- Még jó!

Mentünk valamerre. Nem tudom pontosan hova, mert már erdős résznél voltunk. Én navigáltam, igaz azt se tudtam, hogy mi hol van. Aztán hirtelen megállt a kocsi.

- Miért álltuk meg? - kérdeztem.

- Mert nem megy a kocsi. - adta az egyenes választ.

Kinéztem az ablakon, és iszapos sáros valamibe cövekeltük le. Hát ez remek!

- Most nézd meg! Miattad vagyunk ebbe a trutyiba! - vágta a fejemhez. - Zakkant navigátor!

- Te meg béna sofőr! - vágtam vissza.

- Nem, én jól vezetek. - mondta büszkén. - Em, figyelj! Ki kell másznunk.

- Rendben. - montam, kicsit ijedten. Felmásztunk a kocsi tetejére. Már süllyedett, és ilyesztő hangokat adott ki. Volt a kocsi mellett egy farönk.

- Szerintem használd a farönköt, hogy letudj mászni. - vetettem fel az ötletet.

- Nem tűnik stabilnak. - habozott egy kicsit.

- Tudsz jobbat?

- Nem.

- Akkor mássz már! - parancsoltam rá.

Átragta az egyik lábát a fára.

Nyújotta a kezét, hogy fogjam meg. Megfogtam. Áthúzott a fadarabra.

Félrelépett, és beleesett a sáros valamibe, engem meg húzott maga után.

Kimásztunk.

A kocsi egyre jobban süllyedt. Már csak a teteje látszott ki. Pár másodperc múlva már az se, mert elnyelt ez az iszapos trutyi.

- Ööö.. Bocsi.

- Most nézd meg mit csináltál! - mordultam rá. - A nagymamám kocsija volt! Ezért ha hazaérek kifognak csinálni! Miattad!

7.Fejezet

Menekülés

- Szóval akkor Te is miattam jöttél? - incselkedett.

- Csak az kéne! - mondtam nevetve. - Nem, Én azért jöttem, hogy kimozduljak otthonról.

- Értem.

- Amúgy visszatérve az előző témánkhoz tuti, hogy itt is fognak téged keresni. - mondtam.

- Hát nem tudom. Ezt honnan veszed? - nézett rám kérdően.

- A nővérem tudta, hogy itt leszel. Úgy hogy szerintem a fotósok is tudják, hogy itt vagy.

- Akkor valószínű. - nagyon sóhajtott. - Te milyen kocsival jöttél?

- Hát.. Elég jóval. - mondtam mosolyogva. - De akkor kéne a te kocsikulcsod, ha kölcsön akarod kérni.

- Az meg minek? - nézett rám nagy szemekkel.

- Hát ha elvisszük a kocsinkat, akkor Jess-nek is haza kéne menni valahogy.

- Rendben. - benyúlt a zsebébe és kivette a kulcsokat. - De nagyon vigyázzon rá. - nyúltam volna kulcsér, de elhúzta a kezét. - Ez harmadik kedvenc kocsim.

- Jól van, Jól van csak add már ide! - mondtam, és kikaptam a kezéből. - Amúgy melyik a kedvec kocsid?

- A fekete Range Rover-em. Imádom!

- Rendben. Örülök neki.

Elmentem megkeresni Jesst. Hamar megtaláltam. Szép óvatosan kivettem a kocsikulcsot, és betettem a másikat. Észre se vette. Visszamentem Justinhoz. Elmentünk a parkolóhoz. Megálltunk egy narancssárga bogár előtt.

A kezébe nyomtam a kulcsokat. Ő csak bámult a kocsira. Észrevettem, hogy már itt is vannak a fotósok.

- Na menjünk. - jelentettem ki.

- Oh, a fenébe! - morogta. - Hát ide is követtek?!

- Én mondtam.

- Gyorsan szállj be! - parancsolta.

- Oké.

Beszállt, és kiakarta nyitni az anyós ülés felőli ajtót. Már pont előtte álltam, lehajolva., hogy ne vegyenek észre. És Bumm!

Már megint fejbe vert.

- Erről leszokhatnál igazán! - nyavalyogtam. - Nagyon örülnék.

- Jó bocs, csak szállj be!

Beszálltam. Elkezdett keresni valamit a kesztyűtartóban. Talált egy lenge nyári sálat.

- Gyorsan vedd fel!

Felvettem. Odaadta a szemüvegét is. Azt is felvettem. Kitolattunk. A fotósok nem vettek észre minket. Mikor már elhajtottunk hangos nevetésben törtünk ki.

- Úgy vezetsz mint a nagypapám! - jelentettem ki nevetve.

- Te meg úgy nézel ki mint a nagyim! - jegyezte meg nevetve.

- Nekem adod a szemüveged? Nagyon megtetszett.

- Igen majd odaadom, de most kérem.

- Ez komoly? - kezdtem kicsit elvékonyodott hangon, mintha fan lennék. - El sem hiszem! Lesz egy Justin Bieber napszemüvegem! Otthon a barátaim el se hinnék! Kaphatok rá egy autogrammot?

- Nagyon vicces vagy. De mot már télleg kérem. - mondta, és nyújtotta a kezét. Visszaadtam neki.

- És most hova megyünk? - kérdeztem.

- Hát nekem nincs sok kedvem haza menni. - gondolkodott egy picit. - Voltál már a városban?

- Egyszer-kétszer még amikor kisebb voltam.

- Akkor menjünk, és nézzünk körbe. Na?

- Oké menjünk. - válaszoltam mosolyogva.

Visszaindultunk a városba. Megint úgy fél óra volt vissza az út. Végig hülyéskedtünk, és énekeltünk.

6.Fejezet

A parton

Felrohantam az emeletre, elmentem fürdeni és lefeküdtem az ágyamra. Nem igazán tudtam elaludni. Csak azon járt az eszem, hogy Justint reggel nehogy észre vegyék anyuék.

Sok mindenen gondolkoztam még, de elnyomott az álom.

Ma érdekes módon korán keltem. Lementem a többiekhez regelizni. Palacsintát csináltak.

- Nagyi, hol van a juhar szirup? - kérdezte Jess.

- Kicsikém, a garázsban. - mondta a mama mosolyogva.

Köszi! - Jess megköszönte, felállt és kifele indult. Akkor ugrott be, hogy Justin lehet, hogy ott van még a garázsba.

- Hagyd majd én behozom! - ugrottam föl az asztaltól, és rohantam utána.

- Este hova tűntél? - kérdezte.

- Öhm.. Haza jöttem taxival. Meguntam, hogy rád kellett várnom. - válaszoltam magabiztosan.

- Miattad nem tudtam találkozni Justin Bieberrel. Pedig olyan közel volt! - mondta, és megnyomta azt a gombot amitől felnyílik a garázs ajtó.

- Akkor menjünk ma megkeresni! - nem jutott más az eszembe és megnyomtam a „le” gombot.

- De hát te nem is szereted! - kikapta a kezemből, és megnyomta a „fel” gombot.

- Hát.. Ööö... Nem baj! - vágtam rá. - Úgy is beakartam menni a városba körülnézni.

- Hát legyen nem bánom. - mondta, közbe nyomkodtuk össze-vissza a gombokat.

- Anyáéknak nem is kell tudniuk róla. - mondtam.

- Anyáéknak mit nem kell tudni? - kérdezte anyu és kikapta a kezünkből a távkapcsolót. Kezdett felemelkedni a garázs ajtó. Nagyon ideges voltam. Remélem elment - gondoltam.

Nem volt ott senki. Megnyugodtam. Vissza mentünk és megreggeliztünk.

- Jess, Em! - szólt nagyi. - Menjetek le a partra. - mondta, és odadobta a kocsikulcsot. - Estére majd gyertek haza!

Felsiettem, és felvettem egy lenge rózsaszín térdig érő ruhát, alá egy rövid nadrágot. Fürdőruhát nem vettem. Nem akarom nagyon fürdeni.

Jess és kész lett. Elköszöntünk és elindultunk. Szerncsére nincs olyan messze a part. Végre oda értünk. Nem mentünk olyan sokat. Kb. úgy fél órát, mivel Jess eléggé taposta a gázt.

Kiszálltunk.

- Te fogsz fürdeni? - kérdeztem.

- Hát őszintén szólva nem. Csak napozni. Amúgy ha fürdenék tuti nem találnám meg Justint.

- Ó... Értem. - mondtam.

Kipakoltunk mindent a kocsiból. Végül is nekem csak egy kis táska volt.

Jess elindult a napozóágyával és letette közel a parthoz.

Nézelődtem, hogy van-e valami hely. Aztán megláttam egy ismerős sapit. Két napozó ágy volt egymás mellett. Az egyiken már ült valaki. Odamentem.

- Elnézést! Szabad ez a hely? - kérdeztem, de a személy nem válaszolt. -Ó, szóval szabad. Milyen remek az idő nem igaz? - kérdezgettem tovább. Most se szólalt meg. - Annyira imádok itt lenni. - jelentettem ki. Nyúltam a táskámba a naptejért. - Bocsi, bekennéd a hátam? - kérdeztem már mosolyogva. Már tudtam, hogy Justin az.

- Honnan tudtad, hogy Én vagyok? - kérdezte.

- A sapi. - mondtam nevetve.

Elmosolyodott.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem. - Miért nem mentél haza?

- Á, próbáltam de hiába. - sóhajtott egy nagyot. - A házunk előtt ott tolongott legalább 15 paparazzi. Így nehéz lenne haza mennem ezért jöttem ide. - mondta, kicsit szomorkásan. - És te hogy hogy itt vagy?

- Jess-el lejöttünk. De csak miattad. Minden áron megakar találni. - mondtam mosolyogva.

Elnevette magát.

5.Fejezet

Szívesség

- Téged kerestelek!

- Bocsi, hogy elmentem de már akarok haza menni. Most!

- Jó semmi baj. - mondta mosolyogva. - Válassz egy kocsit és hazaviszlek.

- Okés. - körbenéztem, hogy melyik kocsival vigyen haza.

Ő egy ezüst Cabrionak az ajtaját nyitotta, de én egy másik ezüstöt választottam. - Nem kell a felhajtás.

Beszálltunk mind a ketten. Beindította, és elindultunk végre hazafele.

- Miért nem bírsz engem? - szakította meg a csöndet Justin.

-Én azt mondtam, hogy nem vagyok oda érted annyira, nem azt hogy nem bírlak. Hogy miért nem?...Nem is tudom... Mert nem.. - mondtam.

-Rendben... De ugye nem haragszol, hogy tettünk egy kitérőt?

-Nem, nem haragszom. De már jó lenne otthon a puha ágyba feküdni. - mondtam mosolyogva.

Justin egy mosollyal válaszolt, és nézte az utat.

Már elég közel járhattunk, mert megpillantottam azt a szép házat ami a másik utca elejében volt.

- Rendben. Most itt fordulj be balra. - navigáltam.

Már a házunk előtt voltunk. - Most itt megint balra, és itt is lennénk.

- Szép a házatok. - jelentette ki, miközben a házat bámulta.

- Köszi.

Kiszálltam a kocsiból.

- Akkor szia! Ja, és köszi a fuvart.

- Szia! - köszönt el. - Nincs mit.

Milyen fárasztó nap volt ez a mai. Már mindenki aludt. Elég későn érhettem haza. A hűtőhöz mentem, és kivettem a narancslevet, Ittam egy keveset.

Valaki kopogott az ablakon. Először nem láttam, hogy ki az, mert be volt húzva a függöny.

Megijedtem, de odamentem és óvatosan elhúztam a függönyt, és láttam, hogy Justin kopogott. Kinyitottam az ablakot és kérdően néztem rá.

- Te mit keresel még itt? - kérdeztem meglepetten.

- Csak egy szívességet szeretnék kérni tőled... Itt maradhatnék éjszakára? Adok 5000$. - nézett rám nagy szemekkel.

- Hát nem is tudom. - húztam a számat. - Na jó maradhatsz. De a pénz az nem kell.

- Jaj köszi. - mondta megkönnyebbülve.

- De a kocsiban alszol, azt előre mondom!

- Rendben.

Kimentem hozzá, és segítettem betolni a kocsit a garázsba. Azért toltuk, hogy ne keltsük fel a többieket. Sok doboz volt bent. Kihalásztam az egyikből egy takarót és a kezébe nyomtam.

- Reggelre légyszíves menj haza. Nem akarom, hogy anyuék meglássanak. - mondtam.

- Reggelre itt se leszek. - mondta. - Kaphatnék valamit amivel nem ismernek fel a lesifotósok?

- Hát.. Nézz szét a régi dobozokban, biztos találsz valamit. - mondtam, és a dobozok felé mutattam.

- Oké. - És azzal a lendülettel elindult a dobozok felé. Az egyikben nagyon matatott. Egy halászsapkát talált.

- Na milyen? - kérdezte és rám nézett.

- Még a nagypapámé volt. - mondtam mosolyogva.

- Oh.. nagyon sajnálom. - mondta, és lekapta a fejéről.

- Ne! Tartsd meg! Jól áll. - na ezen a kijelentésen én is meglepődtem, úgy ahogy Ő is. Elindultam az ajtó felé, de Justin elkapta a kezemet. Mélyen nézett a szemeimbe, én pedig az Ő barna szemeibe.

- Justin ezt ne csináld légy szíves! - mondtam, és elhúztam a kezemet.

- Még is mit? - kérdezte csodálkozva.

-Hát ezt! A szemeiddel. Ezzel a tekintettel éred el, hogy beléd zúgjanak, de nálam ez nem jön be, ne is erőlködj! - mondtam, és kiviharoztam a garázsból. Biztos nagyot nézhetett amikor ezt mondtam.

Mikor visszagondoltam arra az arcra amit vágott. El is nevettem magam.

4.Fejezet

  Egy kis kitérő

Hamar bemehettünk mivel Justin ismerte az orvost. Megvizsgált. Semmi bajom nem volt, mondta, hogy csak befog lilulni egy kicsit, jegejjem, és hogy nem lett agyrázkódásom. Azért valljuk be, Justin jól oda vágta az ajtót a fejemhez.

Összeszedtem a holmimat és elindultunk kifele.

Justin megtorpant.

- A francba!

- Mi a baj? - kérdeztem aggodalmasan.

- Paparazzik... Még ide is követtek?! Gyere hátul megyünk. - mondta, és ismét megfogta a kezemet.

Beszálltunk és elindultunk. Szerencsénkre a paparazzik bent voltak, így hát nem vettek észre minket.

- Most már végre haza viszel?

- Öhm.. Igen. Csak még lesz egy kis kitérőnk. - közölte.

- Rendben. - motyogtam, alig hallhatóan.

Pár perc néma csend után Justin megszólalt:

- Ki a kedvenc énekesed?

- Hát... Nem is tudom. Sok mindenkit szeretek. De szerintem női előadóba Taylor Swift, férfibe pedig... - ez elgondolkodtató kérdés volt. Justinra néztem. Felcsillant a szeme hátha őt mondom.. - pedig Justin Timbarlake.

- Értem... Hogy hogy ide jöttél Atlantába? -kérdezősködött tovább.

- A mamámat jöttünk meglátogatni.

Justin csak egy mosollyal válaszolt. Kinéztem az ablakon. Már sötét volt.

Lelassított egy háznál. Leálltunk. Kiszálltunk mind a ketten.

- Hát itt lennénk!

- Hol is? - néztem rá kérdően.

- Nálam. - mondta mosolyogva.

- Miért hoztál ide? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Anyám felhívott míg az orvos vizsgált téged hogy siessek haza mert az egyik munkatársa eljött a lányaival, és megígérte nekik, hogy találkozhatnak velem. - hadarta és egy nagyot sóhajtott.

- Oké, Rendben.

Megfogta a kezemet és húzott maga után. Felhúzott az emeletre.

Bementünk az egyik szobába.

- Itt várj meg, mindjárt jövök.

- Ez a te szobád? - kérdeztem.

- Aha. - mondta mosolyogva. - Körülnézhetsz ha akarsz.

- Oké.

Justin kiviharzott a szobából. Hallottam ahogy trappolt le a lépcsőn.

Hát egyedül maradtam. Ideje kicsit körbe nézni. Elég nagy szoba volt. Odamentem a szekrényhez. Volt ott egy kép családjáról. Sőt még egy kutya is volt rajta. Ezen elmosolyodtam. Pont úgy nézett ki mint az enyém.

Hirtelen valami hátam mögül elkezdett ugatni. Hátra fordultam és az a kutya volt. Gondoltam egyből, hogy Justin kutyusa.

Lehajoltam hozzá és megsimogattam. Megnéztem a nyakörvén a nevet. Sam. Nagyon édes volt.

Láttam, hogy van erkélye is.

Kimentem.

Mindenki csöndbe volt, mivel Justin gitározott és énekelt:

- Oh woooah, oh woooooah, oh wooooah, oh.You know you love me, I know you care,you shout whenever and I'll be there.You are my love, you are my heartand we will never ever ever be apart. Are we an item? girl quit playing,we're just friends, what are you saying. Said there's another, look right in my eyes, my first love broke my heart for the first time. And I was like...Baby, baby, baby oooooh, like baby, baby, baby noooooooo, like baby, baby, baby, ooooh.Thought you'd always be mine, mine... - végig énekelte. Néha fel-fel nézett rám. Én csak néztem Őt és hallgattam. Mikor vége lett lementem az emeletről, és keresni kezdtem a kijáratot. Megtaláltam a garázst. Volt ott még 4 kocsi. Aztán végül Justin megtalált a garázsban...

3.Fejezet

Váratlan találkozás

- Jess! - mordultam rá. - Ide nem lehet parkolni!

- Csak ülj a volánhoz! - parancsolta. - Amúgy is, csak vársz engem, nem parkolsz.

- Jó rendben de siess! Nem akarok egész este itt dekkolni.

- Rendben. - ezzel a lendülettel kiszállt és bement a Clubba ahol volt a fellépés.

Az épület elején volt egy nagy kivetítő. Aki nem jutott be az ott tudta nézni.

Ez szuper! Gondoltam.

Ránéztem az órámra. Már eltelt 1 óra??Basszus hol lehet már? Kérdeztem magamba. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a Club felé. Valahogy beakartam menni, hogy végre kihozhassam a nővéremet. Hiába próbálkoztam nem lehetett.

Az épület mellett volt egy sikátor féle. Elindultam, hátha van egy hátsó ajtó. Elég ijesztő volt.

Mentem még egy pár métert és találtam egy hátsó ajtót. Épp nyitottam volna, de valaki megelőzött. Balszerencsémre kifelé nyílt az ajtó. Jó fejen vágott, Én meg hátra estem.

- Úristen jól vagy? - kérdezte egy aggódó hang.

- Hát... Megvagyok. - sóhajtottam, és odatettem a kezem a fájó pontra. - Aúú... - nyafogtam. Eléggé fájt. Az illetőre néztem. - Nem te vagy Jus... - nem tudtam befejezni mert a kezét a számra tette.

- Ssss! Adok két koncert jegyet ha nem sikítod a nevemet! - elvettem a kezét a számról.

- Nem érdekel a koncerted! - vágtam a fejéhez.

- El kell, hogy vigyelek az orvoshoz! Add a kezed! - mondta, közbe felsegített.

- Most már igazán elengedhetnél! - szóltam rá, mert még mindig a kezemet fogta.

- Bocsi. - ahogy ezt kimondta, egy fekete kocsi állt meg a sikátor elején. - Gyere utánam! - mondta, és megint megfogta a kezemet. Ebben a helyzetben nem tudtam mást tenni, utána mentem.

- Hello Scooter! - köszönt Justin.

- Hello! - mondta, és utána a tekintete átvándorolt rám, majd újra Justinra. - Nem megmondtam, hogy kerüld a feltünést??

- Most hagyjuk ezt! El kell vinni orvoshoz. - vágta rá Justin.

- És mi lesz a Jess-el? - néztem rá kérdően.

- Ki az a Jess?? - kérdezte és közbe kinyitotta nekem az ajtót.

- A nővérem. - mondtam, és beszálltam.

- Scooter! Intézd el, hogy a nővére épségben hazaérjen!

Scooter bólintott majd eltűnt. Justin beindította a kocsit és elindultunk.

- És.. - kezdett bele. - Hogy hívnak?

- Emily... De szólíts Em-nek.

- Rendben..Szóval..Em.. - kérdezett újra. - ..Nem bírod a zenémet?

- De, de a zenédet bírom csak érted nem vagyok oda.

- Ohh.. Értem. - mondta, majd' bekapcsolta a CD lejátszót és épp a Somebody To Love ment. Elkezdte énekelni.

- Ezt nem mondod komolyan? - néztem rá.

Lejjebb halkította.

- Mit?

- Hogy saját magadat hallgatod. Amúgy meg azt hiszed, hogy elolvadok tőled? - kérdeztem.

- Hát... Nehéz nekem ellenállni. - mondta és elmosolyodott. - Amúgy miért vagy ilyen harapós?

- Én nem vagyok harapós!! Miért talán örülnöm kéne, hogy Justin Bieber furikázgat engem a saját kocsijával??

- Mások örülnének.

- De én nem vagyok más, és nem teszem! - mondtam, és elfordultam az ablak felé.

- Jól van, Jól van! Ne kapd föl a vizet. - nyugtatgatott.

- Nem kaptam föl a vizet! - mordultam rá. - Csak légy szíves siessünk az orvoshoz, hogy végre haza tudjak menni! - mondtam nyugisabban.

- Okés.. igyekszem. - válaszolta és megforgatta a szemeit.

Nem telt bele pár perc már is ott voltunk az orvosnál..